Az eperfalevél alkalmazása a kínai és dél-európai természetgyógyászatban már évszázadok óta népszerű magas vércukorszint-ellenes tulajdonsága miatt.
A fehér eper vagy fehér eperfa (Morus alba) a rózsavirágúak rendjébe és az eperfafélék (Moraceae) családjába, az eperfák (Morus) nemzetségébe tartozó faj, a fekete eperfa rokona. Középmagas, elterebélyesedő koronát nevelő, 10 méter magasra is növő formás fa.
Zsenge leveleit régebben a selyemhernyó tenyésztéshez tápláléknövényként nagy mennyiségben gyűjtötték, gyümölcséből eperpálinkát főztek, fáját nagyon sok helyen ezért is telepítették. A tibeti, kínai orvoslásban évszázadok óta alkalmazzák.
Hatóanyag:Levelében 2-6% rutin, más flavonoidok, szterol, szerves és aminosavak.
Termésben kb. 10% szaharóz és invert cukor, kb. 2% pektin, rutin, cyanidin-3-glükozid
Felhasználás:A friss levelet megszárítva natúr teaként vagy teakeverékekbe használhatjuk. Cukorbajban (diabetes) szenvedőknek ajánlott illetve megelőzésképp mindenkinek. /http://gyogynovenyek.info /
Hatásmechanizmus:A fehér eperfa kivonat olyan széles spektrumú összetevőket tartalmaz, amelyek többek között gátolhatják, lassíthatják a cukrok/szénhidrátok bontásáért felelős enzimek működését és így korlátozzák azok glükózzá alakítását. (A szénhidrátok egy része nem szívódik fel.)
Az eperfalevél előnyös tulajdonságai
Az eperfalevél alkalmazása a kínai és dél-európai természetgyógyászatban már évszázadok óta népszerű magas vércukorszint-ellenes tulajdonsága miatt.
A fehéreperfa levele fehérjében, rostokban, ásványi anyagokban és C-vitaminban gazdag és trigonellin bázist tartalmaz, amelynek antidiabetikus hatása van.
A fehér eperfa (Morus indic L.) levél számos gyógyászati tulajdonsággal rendelkezik. A levelekről szóló beszámolók szerint a fehér eperfa levélnek hipoglokémiás, hipotenzív, lázcsillapító és gyulladásgátló hatásai vannak. A fehér eperfa levél ezen hatásait egy Moran A nevű glikoproteinnek tulajdonítják, illetve a trigonellin bázisoknak, Moranolinnak és Morinnak.
Kísérleti kutatás céljával a szárított levélport 60 napon át, 25%-ban beépítették a cukorbeteg rágcsálók étrendjébe, aminek következtében jelentősen csökkent a vércukorszintjük.
Csökkentette továbbá a cukorbetegségre jellemző magas glikozilezett hemoglobint (HbA1c) és a szérum enzimek működését, a LDH-t ami olyan szövetpusztulással járó betegségek esetében releváns, mint a szívinfarktus, májgyulladás, tumornövekedés, izomsérülés vagy a hemolízis. /International Journal of Diabetes in Developing Countries – B Andallu, N Ch Vardacharyulu/